Könyvajánló- Émile Zola: Hölgyek öröme

Ideje egy kicsit a múltban kalandoznunk! Mivel nagyon sokan szeretitek a “nyomozós”, régi tervezőkről, divatideálokról szóló posztokat, úgy gondoltam mutatok egy fantasztikus könyvet, ami elvarázsol, és a plázák elődjébe egy csodálatos nagyáruházba varázsol a XIX. század legvégén.

Ma már a legtöbben tisztában vagyunk azzal, hogy a divatáruházak, bevásárlóközpontok komoly kutatások, pszihológia tanulmányok alapján vannak berendezve. Ismerjük, hogy a hypermarketek sorai úgy helyezkednek el, hogy végig kelljen sétálni a leghátsó részekre is, és közbe persze elcsábulni, vásárolni is kell.
No de gondolta volna valaki, hogy a marketing már pontosan ugyanígy működött 1883-ban is? Vajon Zola álmodta valaha, hogy 2012-ben a válság idején könyve épp olyan aktuális lesz, mint mikor kéziratán megszáradt a tinta?

A regény egy párizsi nagyáruház, a Hölgyek Öröme mindennapjait mutatja be- melynek ihletője a párizsi Bon Marché áruház volt- és ezen keresztül azt a folyamatot, ahogy az újfajta, kapitalista kereskedelem kiszorítja az elavult, régi patriarchálisat. A fiatal és jóképű Octave Mouret- akit a Bon Marché igazgatójáról Aristide Boucicaut-ról mintázott- korán felismeri a kínálkozó lehetőségeket, és bőkezű asszonymecénások segítségével valósítja meg merész tervét: a hatalmas, elegáns áruház létrehozását, amely felfalja, és tönkreteszi a környék régi, patinás kiskereskedéseit.

A gazdag választékkal, alacsony árakkal, ötletes és költséges reklámhadjárattal a régi kiskereskedők képtelenek lépést tartani. Legmeglepőbb volt számomra, a katalógusokba beragasztott minták említése, az ingyen lufit, mint reklámeszközt, és a gyerekeket, mint a vásárlást irányító vagy éppen befolyásoló személyt való megjelenítése. És akkor arról még nem is szoltam, hogy az Ikeában annyira kedvelt ingyen kávé már ebben a könyvben is szerepel, igaz ebben az esetben szörpöt és kétszersültet kapnak a vásárlók.

Érdekes elolvasni azt is, hogyan ír az alacsony árak biztosításáról:
“Nincs szükségünk nagy tőkék forgatására. Csak arra törekszünk, hogy minél gyorsabban megszabaduljunk a vásárolt áruktól, és mással pótoljuk, így mindannyiszor kamatostul megtérül a tőke. Ilyen módon kis haszonnal is beérhetjük. Minthogy a rezsiköltségek óriásiak, tizenhat százalékra rúgnak, s az árut csak húsz százalékos haszonnal adjuk tovább, a tiszta nyereség legföljebb négy százalék; csakhogy ebből végül mégis milliók lesznek, mikor tekintélyes mennyiségű és folyton megújított árukkal fogunk dolgozni… Követi a gondolatmenetemet, ugyebár? Ennél mi sem világosabb.”

De nem csak marketing van a jó öreg Zola könyvében, hanem olyan anyagleírások, amelyek hatására szinte kezünkben érezzük a selymeket és a bársonyokat.
“A selyemosztály olyan volt, mint egy nagy szerelmi találkahely, melyet egy hófehér testű szerelmes nő szeszélyből fehérrel vonatott be, hogy fehérségben versenyre keljen vele. Megvolt itt az imádott test kéjes fehérségének minden árnyalata, a csípők bársonyától a combok finom selyméig és a kebel ragyogó szaténjéig. Bársonyvégek voltak kifeszítve az oszlopok között, selymek és szatének váltak ki a krémfehér alapból, fém- és porcelánfehér kelmék alakjában; ívelten hullottak alá a fénytelen selymek és a durva szövésű szicíliai selymek, a fulárok és a könnyű szürák, melyek minden árnyalatot, képviseltek a norvég szőkeség súlyos fehérségétől a vörös olasz vagy spanyol nő napsütötte, áttetsző fehérségéig.”

A könyvben akár magunkra is ismerhetünk. Találkozhatunk a női vásárlótípusok összességével: a spórolóssal, aki azért vásárol, hogy megtakarítson, a boltkórossal, a nagyzolóval, a kuporgatóval aki az áruházban ver el minden fillért, amit kőkeményen megtakarított. És itt vannak a nagyképű eladók is, akikkel nap mint nap találkozhatunk az üzletekben, és a mai napig senki nem érti, hogy mitől érzik magukat felsőbbrendűnek. Milyen érdekes, hogy csak a díszletek, és a jelmezek változnak… az emberi természet sosem.

A könyvet online is olvashatjátok itt. A régimódi papírillatot kedvelők pedig számos könyváruházból megrendelhetik.

A Hölgyek öröme alapján néhány éve a Pesti Színház mutatta be A nő vágya című színdarabot, valamint számtalan filmváltozat is született belőle.

Pumpkin Paradise blog a Facebookon, még több képpel, videókkal és infoval:klikk ide, és lájkold!

 

[amazon_carousel widget_type=”SearchAndAdd” width=”600″ height=”200″ title=”” market_place=”GB” shuffle_products=”False” show_border=”False” keywords=”XIX. century fashion” browse_node=”” search_index=”Books” /]

No Comments Yet

Leave a Reply

Your email address will not be published.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Poom Security Code *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

ADATVÉDELEM
Posztok, fotók, illusztrációk, és egyéb írások kizárólag a Syco Media Ltd írásos beleegyezése után közölhetőek más oldalakon, vagy nyomtatásban. Ezalól kivételt képeznek azok a gyűjtőportálok, ahol nem közlik ez egész posztot, hanem csak annak első pár sorát, a folytatásért pedig a Pumpkin Paradise oldalára kattint az olvasó.
hotels-banner